Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint „a csecsemőknek kizárólagos szoptatásra van szükségük életük első 6 hónapjában ahhoz, hogy az optimális növekedést, fejlődést és egészséget elérjék. Ezután, ahhoz, hogy táplálkozási szükségleteik ki legyenek elégítve, a csecsemőknek megfelelő és biztonságos kiegészítő táplálékot kell kapniuk, miközben a szoptatás folytatódjon kétéves korukig vagy azon is túl.” (Forrás: szoptatasert.hu)
A WHO ajánlásán túl a tudományos kutatások bebizonyították a szoptatásnak a gyermek és az édesanya egészségére gyakorolt hosszútávú hatását. Megfigyelték, hogy az anyatejben az immunanyagok mennyisége jelentősen növekszik, ellentétben azzal a közvélekedéssel, hogy „semmi sincs már benne, nem tápláló”. Hosszú ideig szoptató nőknél csökken a mellrák bizonyos típusainak, a csontritkulásnak, a petefészekráknak és az elhízásnak a kockázata.
A szoptatás hosszú távú védőhatást is gyakorol a gyermekre: többek között csökkenti a diabétesz, a felnőttkori szív- és érrendszeri betegségek, valamint az elhízás kockázatát.
A szoptatás a kisbaba erőteljes mozgás, – és idegrendszeri fejlődésének köszönhetően változatos. Egyre inkább tudja irányítani édesanyját, hogy mikor és hogyan, melyik oldalról szeretne szopizni. Ezt gesztusaival, mozdulataival, egy-egy szóval már ki is fejezi. Mivel ez az időszak a mászás, ülés, állás, járás tanulásáról szól, a babák szoptatás közben is sokat mozognak, gyakran használjuk erre az időszakra az „akrobatikus szopizás” kifejezést. Ilyenkor a kezecskék is aktívabbak, simogatnak, néha csipkedhetnek, ami kellemetlen lehet az édesanya számára. Ilyenkor nyugodtan tegyük kezünket a kezecskére, simítsuk meg, a „szépen, simi” szavak segíthetnek megértetni vele, hogy ezt mi nem szeretnénk. A beszéd is egyre inkább beindul, a gagyogást és a babanyelvet felváltják a szótagok és szavak elsajátítása. Ebben az időszakban ez a rohamos fejlődés időnként nyugtalanabbá teheti a kisdedet, ezért gyakrabban kéredzkedhet mellre, elsősorban megnyugtatásra vágyik, majd az önállósági és „távolodási” törekvései megint a külvilág felé irányítják. A könyvek, mondókák, dúdolók egyre inkább érdeklik őket, és az alvás előtti szertartás részévé válnak a szoptatással együtt.
A családi étkezés egyre nagyobb szerepet kap, de ez is gyermekenként változik. Vannak olyanok, akik a tápanyagigényük több mint kétharmad részét a szoptatással fedezik, és vannak, akik pár percet szopiznak, és már szaladnak is tovább az érdekes dolgok felfedezésére. A szoptatás gyakorisága attól is függhet, hogy a gyermek mennyi időt tölt el az édesanya közelében, a megszokott és biztonságos, ismert környezetben. Ekkor már az édesapa és a nagyszülők társaságában egy időre kifejezetten elfelejtheti hiányolni az édesanyját. Megfigyelhetjük, hogy ha figyelmük elterelődik, azonnal befejezik a szopást. Ilyen például, ha sétálunk, játszótéren vagy úton vagyunk, ritkábban kéredzkedik mellre. Ha viszont újra látótérbe kerülünk, vagy együtt hazaérkezünk, azonnal szopni szeretne a kisgyermek. Ez teljesen rendben lévő dolog, mert a sok felfedezés és tanulás után szeretne megnyugodni és ellazulni az anya ölelő karjában. Ebben az időszakban tapasztalható a szeparációs szorongás 2. felvonása, az ún. újraközeledési szakasz, amikor a gyermek szorosabb ragaszkodását figyelhetjük meg az édesanyával szemben, ami a szoptatásban is megnyilvánul természetesen. Mindez teljesen rendben van, és el fog múlni. Kisdedkorban gyakran megfigyelhető, hogy túlzottan ragaszkodnak olyan dolgokhoz, amit a fejükbe vesznek, és a racionális gondolkodás még csak kialakulóban van náluk, ezzel szemben az önállósági törekvéseik és a felfedezési vágyuk sokszor nagyon erős. Ez megnehezítheti, hogy tudjuk jobb belátásra bírni (pl. veszélyes dolgok) vagy megnyugtatni, elaltatni. A szoptatással ez egy egyszerű feladat, édesanyám szerint igazi Jolly Joker. 😊
Az egy éven túli szoptatás támogatottsága hazánkban sajnos elég kicsi. Ilyenkor sok édesanya találhatja már szembe magát kéretlen és leplezetlen kritikával a szűkebb és tágabb környezete felől. Fontos és hasznos lehet felvérteznünk magunkat különböző stratégiákkal, ha ezzel kerülünk szembe. Segíthet, ha arra gondolsz, hogy nem akar bántani, hanem pusztán nincs kellő információja a hosszútávú szoptatás előnyeiről, vagy saját negatív tapasztalatai miatt rossz érzései vannak. Mindenképp hasznos, ha megpróbálod megérteni az álláspontját és empátiával fordulni felé. Esetleg kérdéseket is feltehetsz neki az álláspontod ismertetése nélkül, így nem vita, hanem esetleg egy őszinte beszélgetés is kialakulhat. Az az édesanya, aki egy éven túl szoptatja gyermekét, általában sokat olvas a témában hiteles forrásból, vagy szakértőktől tájékozódik. Ajánlhatsz olvasnivalót is nyugodtan, ha úgy érzed, megéri energiát fordítani az egyén informálásra. Talán kissé furcsán hangzik, de a szoptatás nem csupán az anya feladata. Sikeréhez szükség van a családtagok, rokonok és barátok, a lakóközösség, az egészségügyi szakemberek, a szakképzett szoptatástámogatók, a munkáltatók, politikai döntéshozók támogatására és bátorítására. Így együtt, összefogva és védve tudjuk segíteni azt, hogy az édesanyák elérjék a gondolataikban szereplő szoptatási terveiket.