Ami fix, hogy sok minden változik

A gyermek szoptatása egy hosszútávú projektnek is nevezhető. Tudom, ez a szoptatás fontosságát és széleskörű gondoskodását tekintve elég slendrián megfogalmazás. De ha picit elgondolkodunk ezen, rájövünk, hogy a sikeres hosszútávú projektek sosem változatlanok. A folyamat közben a tapasztalatok miatt is időről-időre különböző változásokon megy át a terv, hiszen a tervben résztvevők is változtathatnak menet közben bizonyos elképzeléseiken. 

A szoptatásban bekövetkező változások a gyermek fejlődésétől függenek. Születéskor a baba gyomra akkora, mint egy cseresznye, tehát egyszerre csak egy teáskanálnyi anyatejet képes befogadni. Ahogy a gyomor űrtartalma növekszik, úgy fokozatosan nő a szopott mennyiség is. Ez az anya mellének is könnyebb, mert így szépen lassan, hetek alatt hozzá tud szokni a baba igénye által lassan növekvő mennyiséghez, és annyit termel, amennyire szükség van. Másrészt az újszülött baba emésztőrendszere is fokozatosan szokik hozzá, hogy egyre több táplálékot kell feldolgoznia. Az első 6 hónap alatt ún. növekedési ugrásokat, (igényemeléseket) figyelhetünk meg a babánál. Leszögezem, hogy ez nem az összes babánál törvényszerűen megfigyelhető. Ekkor az eddig megszokottnál gyakrabban kéredzkedik mellre, csak az anya közelében érzi jól magát, és hosszabban szopik. Jellemző, hogy nehezebben alszik el és rövidebbeket alhat. Ez a 10 napon, a 3. és a 6. hétben, a 3. és 6. hónapban figyelhető meg jellemzően, és általában 3-5 napig tarthat, amíg a mell az igényemelkedésre a tejtermelés emelésével reagál. Majd minden szépen visszaáll az eredeti helyzetbe, és a kisbaba újra nyugodtabb és megelégedett lesz. Az édesanyák gyakran félreértik ezt, és azonnal arra gondolnak, hogy „elfogyott” a tejük, hogy a tejük el fog apadni. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy az nem olyan egyszerű. Ha az édesanya már nem szoptat és nem is fej, tehát a mellet semmilyen inger nem éri, még hetekig képes visszafordulni az apadási folyamat, ha a melleket újra inger éri. Mivel szoptatásra nem kizárólag, mint etetésre tekintünk, hanem mint a gondoskodás komplex formájára, amelynek a tápláláson túl fájdalomcsillapító, nyugtató, elringató hatása is van, ezért a kisbabák nyűgösebb napjain is választ jelenthet a baba jelzésére. Így egy növekedési ugrásnak nem csupán fejlődésbeli, hanem hangulati okai is lehetnek. Egy szelesebb, időjárási frontokkal terhelt, vagy egy mozgalmasabb, megszokottól eltérő, rokonlátogatós nap után is előfordulhat a kisbabáknál ilyen viselkedés. Tehát ekkor csak annyit kell tennünk, hogy nem az okokat boncolgatjuk és megijedünk, hogy elfogyott a tej, hanem egyszerűen gyakoribb szoptatással válaszolunk a megnövekedett igényekre. Amit ilyenkor ne tegyünk, hogy rögtön lefejt tejjel vagy tápszerrel pótolunk. A baba tápláltsági fokáról elsősorban a súlygyarapodása és a pisis-kakis pelenkák megszokott száma tájékoztat, nem a baba hangulata vagy szopási igénye. Ez utóbbit sajnos gyakran kezelik éhségjelként, de nem az, ezért nem is érdemes aként kezelnünk. Tehát a jóllakott baba nem egyenlő a jó babával és nem csak a jó baba a jóllakott baba. A jóllakott baba is lehet rossz hangulatú, nyűgös- pl oltás után, frontoknál, és a jó baba is lehet éhes, csak épp ő nem jelzi az igényeit. Lefejt anyatej adásával is megzavarhatjuk azt az egyensúlyt, amit a szervezetünk fenntart, illetve a nem szoptatásbarát módon történő pótlás adásával veszélyeztethetjük egy esetleges cumizavar, vagy szopási sztrájk kialakulását.

A csecsemő agya világra jötte után meglehetősen fejletlen, fejlődésének 90 százaléka élete első öt évében történik meg. Születéskor a csecsemő agyában mintegy 200 billió agysejt található, de ezek között nagyon kevés sejtkapcsolat van. Ezek a kapcsolatok felelősek az érzelmi és szociális intelligenciáért. Erre van a szülőnek a legnagyobb befolyása, mert ezek a kapcsolatok a gyermek közvetlen tapasztalásaival fejlődnek. A csecsemő fiziológiai rendszereire nézve élete korai tapasztalatai hatalmas jelentőséggel bírnak, mivel érzelmi rendszerei, valamint a stresszre adott válaszai nagyon érzékenyek és kiforratlanok. Mivel a róla gondoskodó felnőttektől függ állapotának kezelése – mint például az éhség, fáradtság, kényelmetlenség – fokozatosan egyre többet fog fel a külvilágból – ahogy az emberek közelednek és távolodnak mellette, szagok, hangok, a nappal és éjjel váltakozása – és lassan mintázatok alakulnak ki a folyamatokból. 

A kisbaba lassan felismeri a leggyakoribbakat, és azokat emlékképekként elraktározza. A gyermeknek egy tevékeny központi személyre van szüksége tapasztalatai megszerzéséhez és elraktározásához, aki mellett kiegyensúlyozottan fejlődhet. Fontos, hogy megbízható, pontos reakciókat kapjanak, ami alapján könnyebben tájékozódnak, hogy mit szokás, és mit nem. A gyerekek viselkedésükkel konkrét visszajelzésekre késztetik a szülőket. Ha a csecsemő anyja és apja karjában megkapja a kellő mennyiségű biztonságot és ingermennyiséget, akkor készen áll arra, hogy egyre többet fedezzen fel a világból, és egyre nagyobb önállóságra tesz szert. A csecsemőben ugyanis nemcsak kísérletezési és tanulási vágy van, hanem óvatosságra való hajlam is. Először pontosan meghatározott, kiszámítható körülményekre és bánásmódra vágyik, de ahogy telnek a hetek, egyre rugalmasabbá válik, és folyamatos tapasztalatok szerzését igényli, amelyek természetesen a biztonságos határai közé esnek. Ahogy a baba fejlődik, erősödik, úgy változik a szoptatás ideje és mikéntje is. A kisbabák a gyermekágy letelte után, tehát 6 hetes koruk körül már kb. feleannyi ideig szopiznak, majd ezt a 3. hónap után tovább rövidítik. Egy 3-4 hónapos kisbaba általában napközben rövidebben, 10-15 perc alatt szopik, és az alvásaihoz szopizik hosszabban. A nappali fények és zajok miatt hamarabb terelődik a figyelmük, ezért a nyugodtabb, elvonultabb szoptatásokat érdemes előtérbe helyezni. Estefelé gyakran megfigyelhető, hogy gyakrabban kéredzkednek mellre, például azért, hogy az egész napos ingerek okozta feszültségtől megszabaduljanak, hogy nyugodtabban és hosszabban tudjanak aludni éjjel, mint nappal. Ahogy a mozgásfejlődése erőteljesebben beindul, és a fogzás is képbe kerülhet, egyre inkább előfordulhatnak éjszakai ébredések, melyeket szintén szoptatással a leggyorsabb és legegyszerűbb lenyugtatni. Mint látható, a szoptatás egy dinamikusan fejlődő és változó gondoskodási forma, ami sokszor kihívás elé állítja a szülőket. Ha bíznak magukban, és figyelik a gyermekük jelzéseit, igényeit, akkor talán nem lesz ez a sok változás annyira ijesztő. Ahogy telnek a hónapok, egyre több mosolyt, és simogatást kapnak vissza jutalmul a kisbabájuktól.